Polónyi I (Ed.): Az akadémiai szféra és az innováció

MEGHÍVÓ

A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja és a Magyar Szociológiai Társaság Oktatásszociológiai Szakosztálya meghívja Önt és a téma iránt érdeklődő minden kedves kollégát a

Polónyi István által szerkesztett

Az akadémiai szféra és az innováció. A hazai felsőoktatás és a gazdasági fejlődés

című könyv (Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2010) bemutatójára és vitájára.

A szerző-szerkesztő mellett Kotsis Ágnes és Nagy Ildikó, Orosz Ágnes és Kovács Olivér, Szabó Tibor, valamint Szabóné Kiss Erzsébet egy-egy fejezettel vett részt a könyv megírásában.

Időpont: 2010. december 2. 14 óra

Helyszín: BCE – Budapest, Fővám tér 8. II. emelet 2001. Tanácsterem

Felkért opponensek: Makó Csaba (MTA Szociológiai Kutatóintézet), Setényi János (Expanzió Humán Tanácsadó Kft.) és Szabó Katalin (Budapesti Corvinus Egyetem)

Az opponensek, a szerkesztő és a szerzők gondolatainak elhangzása után kötetlen eszmecsere folyik a könyvben érintett témákról.

A könyvről:

A könyv a felsőoktatási kutatás és a gazdaság közötti kapcsolatokat elemző kutatás eredményeit foglalja össze. Címe az akadémiai szférára utal, amely alatt a felsőoktatási és a közfinanszírozású kutatóhelyek együttesét szokás érteni. Ezen belül elsősorban a felsőoktatásra koncentrál az elemzés, de kitér a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhelyeire is. Azt próbálja körbejárni, hogy a hazai akadémiai szféra innovációs teljesítménye miért marad el messze az elvárhatótól.

Fontos megállapítása, hogy az államszocialista rendszer bukásának egyik alapvető oka az innováció-képtelenség volt, amely nem egyszerűen csak az állami tulajdon dominanciájára és a magántulajdon hiányára, ill. csökevényes jelenlétére (s így az innovációt hajtó egyéni érdekeltség hiányára) vezethető vissza. Ezt egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy az államszocialista országok innováció-képtelensége a rendszerváltást követően is megmaradt, s máig tapasztalható. Az innováció-képtelenség oka ugyanis az intézményrendszer sajátosságaiból is adódott, s ezen intézményrendszer számos eleme a rendszerváltást követően máig megmaradt. Ráadásul ezeket a sajátosságokat értéknek, sőt esetenként nemzeti értéknek kiáltja ki a szféra.

Vajon a reformot csak a válság, az egyre égetőbb, és magyarázhatatlan gazdasági és tudományos lemaradással való szembesülés válthatja ki? Vajon elég nagy-e már a baj?