MSZT Fogyatékosságtudományi Szakosztályi ülés az MSZT 2018. évi vádorgyűlésén

A Magyar Szociológiai Társaság 2018. évi vándorgyűlésére a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán került sor, október 18‒20.

A vándorgyűlés fő témáját az érték szociológiai fogalma, az értékképzetek és értéktulajdonítások, a normák és erkölcsi felfogások, a saját és a más csoportok észlelésének és megítélésének empirikus vizsgálhatósága alkotja

A fogyatékosságtudományi szakosztály szekcióleírása
 A fogyatékosságtudomány fő területei közé tartozik a normaképzés, az érték, az értéktulajdonítás problematikájának kutatása. A fogyatékosság normákon keresztül megalkotott: az emberi érték, az értékes élet szorosan kapcsolódik a képességhez, az aktivitáshoz, az autonómiához, az önrendelkezéshez, az önmeghatározási képességhez, a függetlenséghez, a kompetenciához, azaz mindahhoz, ami nem fogyatékosság. Előadásainkban a fogyatékosságtudomány íratlan szabályai szerint a komplexitást, a diverzitást, a perspektívák sokféleségét felmutatva kérdéseket teszünk fel s válaszokat keresünk a téma kapcsán. Szakosztályi ülésünkön kifejezetten fontosnak tartjuk a "Semmit rólunk nélkülünk" elv és A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény értékrendje alapján, hogy érintett személyek is képviseltessék magukat.

A szekció ülésen a következő előadások hangzottak el:
az elhangzás sorrendjében közreadva

Antal Zsuzsanna (ELTE BGGYK) – Hernádi Ilona (ELTE BGGYK)
Már-már közhelyszámba megy az a kijelentés, mely szerint a médiának óriási hatalma és egyben kötelezettsége is van abban, hogy a fogyatékos emberek társadalmi megítélésével kapcsolatos uralkodó attitűdök megváltozzanak. Ennek ellenére  a fogyatékosság összefüggésében napjainkban fáradhatatlanul a teljes mértékben negatív, hatásvadász, szenzációkeltő reprezentáció a jellemző, amely azt az elgondolást táplálja, miszerint a fogyatékosság egyenlő a betegséggel, a fogyatékos ember szánalmas, sajnálatraméltó személy. A fogyatékossággal élő emberek még mindig inkább szerencsétlen áldozatként, mint sorsukat irányítani képes személyekként jelennek meg.
Bevezető előadásunkban egy konkrét (Kulka János színművésszel készült) interjú kapcsán keresünk válaszokat arra a kérdésre, hogy hogyan tematizálódik a fogyatékosság, társadalmi üzenetek hordozóiként a médiában.  Érdekel bennünket, hogy vajon azzal, hogy részesei vagyunk a média kulturális értékeket létrehozó rítusainak, közreműködőkké válunk e annak a világnak a formálásában, értelem- és értékteremtésében, amelyben élünk.

Savsits Carmen (ELTE BGGYK)
A világ felnőtt népességének hozzávetőlegesen 16%-a fogyatékossággal él, ami széleskörű társadalmi és gazdasági következményekkel jár. Ugyanakkor az önfoglalkoztatóvá válás, saját vállalkozás indítása, mint foglalkozási rehabilitációs eszköz, megoldást jelenthet a szegénységgel és hátrányos helyzettel is összefüggő alacsony munkaerő-piaci részvételre. A vállalkozóvá válás elősegítheti a munkaerőpiaci és társadalmi integrációt és magasabb életminőséget eredményezhet. Az önfoglalkoztatás ráadásul szorosan kapcsolódik az EU foglalkoztatási és növekedési stratégiájához (Európa 2020), melyben a vállalkozói szellem kulcsfontosságú. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: ösztönzi és támogatja-e a magyar gazdasági és társadalmi környezet a fogyatékossággal élő emberek vállalkozóvá válását? 
A témában mindeddig első hazai empirikus kutatás célja, hogy feltáró jelleggel megvizsgálja és elemezze a fogyatékossággal élő vállalkozók motivációit, valamint az előttük álló kihívásokat és akadályokat. A nemzetközi szakirodalom alapján is nevesített cél a jólét és az anyagi biztonság megteremtése, az autonómia és a függetlenség, a munka feletti nagyobb ellenőrzés gyakorolása, valamint a munkanélküliség elkerülése. A kihívások között elkülöníthetők az anyagi (tőke, telephely), személyes (készségek, szaktudás és tapasztalat, fogyatékosság típusa és súlyossága), társadalmi környezeti (sztereotípiák, szerepmodellek, akadálymentesség, nemzeti kultúra), valamint a jogi és gazdasági háttérből (bürokrácia, segély elvesztésétől való félelem) fakadó nehézségek. Az interjúkra épülő jelen kutatás esettanulmányok és dokumentumelemzés révén ad képet a vállalkozási szféra ezen, a tudományos vizsgálódás által eddig méltánytalanul elhanyagolt szegmenséről, és fogalmaz meg javaslatokat egyrészt az inkluzív vállalkozásfejlesztések terén, másrészt a további kutatások számára. 

Loványi Eszter (ELTE BGGYK)
Segítőkutyák a társadalomban – nemzetközi kérdőíves, emancipatív jellegű felmérés eredményei

Előadásomban két irányból megközelítve nyújtok betekintést a nemzetközi szinten végzett kérdőíves felmérésem eredményeibe:
1) egyrészt jómagam is érintett vagyok, súlyos hallássérüléssel születtem, mindennapjaimat hangjelző kutya könnyíti meg,
 2) másrészt – a gyógypedagógiai-szociológiai tanulmányaimon túl – mélyen hatottak rám az inkluzív kutatási paradigmák.
Nemcsak külföldön, immár hazánkban is egyre nagyobb teret kap a speciálisan képzett segítőkutyák alkalmazása (pl. hallássérült-segítő, mozgássérült-segítő, autistasegítő, rohamjelző, vakvezető kutya). Releváns szakirodalmi forrásokra támaszkodva kidolgoztam egy magyar és angol nyelven is elérhető kérdőívet, hogy felmérhessem a segítőkutyák társadalmi elfogadottságát, valamint járulékos hatásukat gazdájuk közösségbe való beilleszkedésében. Célom volt a különböző nemzetközi jó gyakorlatok megismerése is. A kutatást – doktori témám céltűzéseinek és hipotéziseinek megfelelően – heterogén minta bevonásával végeztem el. 
Mintegy 227 kérdőív kvantitatív és szubjektív tartalmának elemzése arra enged következtetni, hogy
1) a segítőkutyák fizikai segítségnyújtáson túlmutató lelki és szociális hatása is jelentős, 2) a négylábú társsal közlekedő fogyatékossággal élő gazdák a mai napig szembesülnek a problémával, miszerint akadályba ütközik a közszolgáltatások igénybevétele, sérülnek az esélyegyenlőséghez fűződő jogaik.
Szücs Marianna (ELTE BGGYK)
Előny vagy hátrány? Az ADHD-s (figyelemhiányos, hiperaktivitás zavarral küzdő) felnőttekre jellemző értékek, attitüdök

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) az egyik leggyakoribb gyermekkorban kezdődő, genetikailag is meghatározott mentális zavar. Az ADHD a viselkedés, a figyelem, a gondolkodás és az érzelem szabályozás komoly károsodásokat okozó zavara. Míg korábban az ADHD-t gyermekkori zavarnak tekintették, az elmúlt két évtized utánkövetéses vizsgálatai igazolták, hogy az esetek 30-60 %-ában a zavar tünetei felnőttkorban is észlelhetők, az átlag populáció 2-4%-át érintik és jelentős funkcionális károsodáshoz vezetnek. Külföldi kutatások szerint a kezeletlen felnőttkori ADHD az iskolai és a munkahelyi teljesítmény, a partnerkapcsolatok stabilitása, a biztonságos autóvezetés és a szabályok, törvények betartása terén egyaránt súlyos következményekkel járhat. Az érintett személyeknél két-háromszor gyakoribb a munkahelyváltás vagy elbocsájtás, és 30 százalékkal nagyobb az esélye annak, hogy munka nélkül maradnak, mint a neurotipikus populációnál. Az említetteken kívül felnőttkorban a zavar tünetei számos területen okozhatnak nehézséget: a napi tevékenységek kivitelezésében (pl.a háztartás ellátása, a pénz megfelelő beosztása), a társas élet, az intim kapcsolatok, vagy akár a gyereknevelés terén. Az érintett felnőttek gyakrabban válnak el és kevésbé elégedettek a családi, szociális és szakmai életükkel. Az előadás azt tekinti át egy friss empirikus kutatás alapján, hogy melyek azok az attitüdök, pozitív tulajdonságok, értékek, jellemzők, amelyekkel a DSM-V. (2013) által az „idegfejlődési rendellenességek” kategóriájába sorolt csoport tagjai rendelkeznek, és amelyek révén társadalmi integrációjukat tekintve nem csak, hogy sikeressé válhatnak, hanem erkölcsi értelemben a neurotipikus, azaz „normális” többség fölé is emelkednek.


Cserti-Szauer Csilla (ELTE BGGYK) – Katona Vanda (ELTE BGGYK) -Sándor Anikó (ELTE BGGYK)
A sajátos nevelési igényű fiatalok élethosszig tartó tanulásának és munkaerőpiaci beilleszkedésének segítése, ehhez a megfelelő egész életutat támogató pályaorientációs módszertani tudás, szakember-hálózat és szolgáltatási repertoár fejlesztése az elmúlt tizenöt év stratégiai, illetve a következő évek innovációs, fejlesztési stratégiáinak kérdése mind az Európai Unió intézményei, mind pedig a tagállamok nemzeti szintű szakpolitikáinak alakításakor központi szerepet kap. Ugyanakkor a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet foglalkoztatási trendekről szóló 2014. évi jelentése szerint, a sajátos nevelési igényű fiatalok igen hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon a középfokú képzésből való átmenet, az álláskeresés és a hosszú távú karrierépítés tekintetében egyaránt (International Labour Organization, 2014). Jelen kutatás során az egész életutat támogató pályaorientációra fókuszálunk. A kutatás kvalitatív irányultságú, kérdésvezérelt, participatív vizsgálat, amelyben különböző kutatási elemek mentén térképezzük fel a sajátos nevelési igényű személyek pályaorientációjának hazai gyakorlatát, leginkább az érintett szereplők megélt tapasztalatainak tükrében. A kutatás fő kérdése, hogy milyen segítő és hátráltató tényezők jelennek meg a köznevelésben részt vevő sajátos nevelési igényű diákok pályaorientációs folyamatában a különféle alrendszerekben? A kutatás eredményei szervesen beépülnek az Útra fel! projekt keretében megvalósuló tananyagfejlesztésbe, amely az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar gyógypedagógus alapképzésének a részét fogja képezni. Ezáltal a gyógypedagógus hallgatók mélyebb betekintést nyerhetnek a pályaorientáció témájába.
Előadásunkban a kutatás első, előkészítő szakaszáról számolunk be.

Az előadások mindegyike új témát, új nézőpontból dolgozott fel, rendkívül színvonalasan.  
A szakosztály tagjain kívül gyér hallgató közönség vett részt az ülésen. Hangzottak el kérdések és kritikák, amik abban erősítették meg a részt vevőket, hogy keressük a lehetőségeket a fogyatékosságtudomány műhelyeiben folyó gondolkodásnak, a  kutató és oktató tevékenységeinek,  módszerek mind szélesebb körben való megismertetésre.
Üdvözlettel,
Antal Zsuzsanna - titkár